2017. május 28., vasárnap

75 éve történt: Operation Anthropoid, „az emberszabású hadművelet” II. rész. - Előzmények

A cikksorozatunk előző részében már elkezdtük felvázolni, hogy milyen történések vezettek az Operation Anthropoid név alatt is ismert Heydrich elleni merénylethez, most folytassuk az események láncolatának felvázolását, s a legfontosabb szereplők ismertetését. 


Reinhardt Heydrich

1942-ben, amikor Reinhardt Heydrich a Cseh-morva Protektorátus kormányzói posztját elfoglalta, már tapasztalt náci politikusnak, agytrösztnek, végrehajtónak, s emiatt Adolf Hitler német birodalmi kancellár bizalmi emberének számított. A kegyetlensége miatt Heydrichet maga a Führer is mint „vasszívű ember” említette, s ezt a nevet dicséretnek szánva. Az 1904-ben született Reinhardt Tristan Eugen Heydrich édesapja protestáns zeneszerző, operaénekes volt, de az egész família közel állt a zenéléshez. A Heydrich felmenői között szerepelt a Drezdai Királyi Konzervatóriumot dirigáló nagyapa is, de sajnálatosan az ifjú Reinhardot nem csupán a zene iránti rajongás (még felnőttként is szívesen hegedült), hanem más, sokkal kevésbé békés gondolatok is mozgatták. A német szempontból vesztes I. Világháborút követő zűrzavaros időszakban a fiatal fiú egyre közelebb került a nemzetiszocialista mozgalmakhoz, majd 1922-ben belépett az újraformálódó német hadseregbe, pontosabban a haditengerészethez szegődött. Az ambíciókban és arroganciában egyáltalán nem szűkölködő, a ranglétrán folyamatosan felfelé lépdelő, amúgy a csapodárságáról is híres Heydrich 1930-ban megismerkedett későbbi feleségével Lina von Ostennel, majd gyorsan el is jegyezte. Ám eme lépése nem volt túl átgondolt, hiszen korábban egy másik hölgynek, mégpedig egy befolyásos tanácsos lányának is házasságot ígért és a házasság szédelgés áldozatának felbőszített édesapja bosszúból kirúgatta Heydrichet a tengerészettől.




A karrierlehetőségtől imigyen megfosztott Heydrich ifjú felesége már korábban is a náci párt híve lett, s így nem meglepő, hogy a talajt vesztett, ám a nemzetiszocializmus eszméjében újból követendő ideológiára találó férje csakhamar a politikai életben keresett új célokat. Az éles eszének, s nem mellesleg a morális fenntartás nélküliségének köszönhetően csakhamar üstökösként szállt felfelé a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) szervezetében, Heinrich Himmler jobb kezének számított. Aktívan részt vett a zsidóellenes „kristályéjszaka” lebonyolításában, a párton belüli konkurencia, az SA vezetőinek eltávolításában (a hírhedt „hosszú kések éjszakája”), az ő nevéhez fűződött a párt katonai és védelmi szervezetén (SS) belüli titkosszolgálat (SD) kitalálása és vezetése, később a Gestapo, Interpol majd a rendőri, államvédelmi szervezetek összevont irányítása (RSHA – Biztonsági Főhivatal), továbbá a háború kirobbantását követően a meghódított területeken a Hitler faji politikájának gyakorlatban történő megvalósítása, a zsidó, cigány, kommunista lakosság megsemmisítése az általa tervezett, szervezett Einsatzgruppen működése keretében. Jóllehet a rosszakarói többször támadták feltételezett zsidó származása miatt, de ő a vádakat kategorikusan visszautasította, és annál bőszebben dolgozott a zsidókérdés „végső megoldásán”. 1942. január 20-án Wanseeben Heydrich, ekkor már mint SS vezérezredes (SS-Obergruppenführer) a konferencián részt vevő német állami szervek vezetőivel elfogadtatta elképzeléseit az európai zsidósággal kapcsolatban, melynek értelmében a fizikailag jó állapotban lévőket útépítésre használnák fel, melynek során a többség „természetes úton semmisülne meg”. Mindezek alapján Heydrich a Holokauszt egyik szülőatyjának tekinthető. 


Cikk Heydrich Prágába érkezéséről
Amikor Adolf Hitler kinevezte a Cseh-morva Protektorátus kormányzói tisztére, a feladat már ismerős volt számára: a Führer által csak „cseh férgeknek” titulált lakosság germanizálása, de legfőképp az egyre komolyabb belső ellenállás gyors letörése, a cseh lakosság megtörése. Heydrich a bevált módszereit alkalmazta és regnálása első három (!) napja alatt 92 embert öletett meg. 1942 februárja folyamán 4-5 ezer embert tartóztatott le, és akiket nem végeztek ki, azokat a Mauthasen-Guseni koncentrációs táborba hurcolták el, ahonnan csak 4%-uk tért vissza a háború befejeztével. A „prágai mészáros” színre lépésének köszönhetően márciusra a cseh kulturális, civil élet megszűnt, az ellenállási mozgalmak többsége felszámolódott, a cseh földek halálosan elcsöndesedtek. A cseh gyárak csöndben a német háborús gépezetnek dolgoztak, a kiemelkedő termelési teljesítményeket maga a kormányzó jutalmazta. Így 1942 májusára Reinhardt Heydrich kissé óvatlanul már azt hihette, hogy a cseheket teljesen megtörte, de legalábbis lecsendesítette. Túlzott magabiztosságát jelezte az is, hogy bátran utazott nyitható tetejű kocsijában, mindössze a sofőrje kíséretében.


Edvard Beneš kitüntetést ad át Jan Kubišnak
Ám mindeközben a másik oldalon is zajlottak az események. Csehszlovákia német megszállásakor az elmeneküEdvard Beneš, az ország korábbi miniszterelnöke Párizsban megalakította a Csehszlovák emigráns kormányt, amely Franciaország német megszállásakor Nagy-Britanniába tette át a székhelyét. 1941-ben Beneš és František Moravec a csehszlovák titkosszolgálat vezetője ötölte ki az Operation Antropoid, magyarul „emberszabású hadművelet” kódnévvel ellátott akciót, melynek célja a Protektorátus kormányzója elleni merénylet lett. Beneš úgy vélte, hogy egy ilyen hősies akció egyrészt felszítja az ellenállási mozgalmakat, továbbá a csehek és szlovákok testvéri kapcsolatát is jól jelképezi. A tervet a brit katonai vezetés támogatta, a szükséges haditechnikát, eszközöket, a logisztikát, a kiképzést biztosította, ugyanakkor a cseh ellenállás egy része kifejezetten ellenezte a tervet, a megtorlásoktól félve. Ám a kockát elvetették, és a feladat végrehajtására felkészített csoport két vezető tagja a cseh Jan Kubiš, és a szlovák Jozef Gabčík lett. Kubišt csereemberként került az eredetileg kiválasztott Karel Svoboda őrmester helyére, aki a kiképzésen fejsérülést szenvedett, s ez a kényszerű csere a küldetés végrehajtásában is késedelmet okozott. 


Kubiš és Gabčík
Jan Kubiš 1913-ban született a morvaországi Dolní Vilémovicében. Hosszú ideig a csehszlovák hadseregben szolgált, majd 1938-ban leszerelt és visszatért a civil életbe, mint téglagyári munkás. Ám Csehszlovákia német megszállásakor elhagyta az országot, s a Francia Idegenlégiót is megjárva csatlakozott a brit földön állomásozó csehszlovák emigráns hadsereghez. Az egy évvel idősebb Jozef Gabčík a ma Szlovákiához tartozó Rajecfürdőn (Rajecké Teplice) született, eredetileg vegyi üzemi dolgozó, aki később csatlakozott a csehszlovák hadsereghez.




Végül 1941. december 28-án légi úton elindult a kilenc katonából álló kommandó, és több incidenst követően (légelhárítás tüze, ellenséges repülőgép támadása) az egység ejtőernyősugrással földet ért, ám nem a tervezett Pilsen környéki területre, hanem Prága mellé, s nem mellesleg Jozef Gabčík lába is megsérült. Ám megúszták a lebukást, és sikeresen felvették a kapcsolatot a helyi ellenállással, majd Prágában rejtőzködve hónapokon át tervezgették a merényletet. Felmerült a gondolat, hogy egy vonatút során támadjanak Heydrichre (végül elvetették az ötletet), majd tettek egy sikertelen kísérletet Prágán kívül a kormányzó autójának megállítására (pár órán át hiába vártak a gépjármű megérkezésére), végül Heydrich napi rutinjának tanulmányozásával összeállt a terv, 1942. május 27-én Jan Kubiš és a Jozef Gabčík, Josef Valčíkkal (ő töltötte be a megfigyelő, előrejelző őrszem szerepét, a merénylet helyszínétől 100 méterre) kiegészülve elfoglalta a helyét, és várta Reinhardt Heydrich kocsijának megérkezését. Innentől kezdődik a cikksorozatunk első részében leírt eseménysorozat. A következő cikkünkben a merénylet utóéletéről, tragikus következményeiről szólunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése