Idézet és pár kép XXXIII. - Simon Winder: Danubia

Az Idézet és pár kép sorozatunk jelen részének főszereplője egy igazi kakukktojás. A bemutatásra és ajánlásra kerülő regény írója nem cseh, és a témája sem (csak) Csehország. Simon Winder ugyanis Londonban élő britként vállalkozott arra, hogy hosszú éveken át összegyűjtött információi és saját tapasztalatai alapján felvázolja Közép-kelet Európa, pontosabban a Habsburgok kezében összegyűlt területek és az ott élő nemzetek történetét, a kontinens történelmét évszázadokon át sorsdöntően meghatározó család históriáját követve. Winder Danubia című könyvének alcíme (Személyes krónika a Habsburgok Európájáról) már előre jelzi, hogy itt azért ne várjunk hosszadalmas, unalmas, tudományos értekezést. A szerző szinte a lehetetlennel próbálkozva inkább a humor eszközével, közvetlen stílusban ad olykor erősen szubjektív betekintést a tragédiákban, háborúkban, etnikai feszültségekben és más viszályokban gazdag évszázadokba. A humor rész időnként ugyan eltűnik a számos komor, drámai esemény ismertetése mögött, de az író összességében egy igen szórakoztató és felettébb olvasmányos regényt alkotott, amely akár a nyári szabadságunk alatt is a hangulatos társunk lehet.

A Danubia természetesen bővelkedik Csehországgal kapcsolatos, a cseh népre vonatkozó leírásokban, regény részletekben is, hiszen netmagazinunk téma országa három évszázadon át, a függetlenségétől megfosztva állt a Habsburgok közvetlen uralma alatt. Most ezekből a cseh vonatkozású történetekből ragadtunk ki egyet mintegy ízelítőként, kedvcsinálóként.

Simon Winder

„Ferenc Ferdinánd főherceget, a jelenkor rettentő kísérteteinek egyikét arra kárhoztatta balsorsa, hogy évről évre visszajárjon, újra végigvergődjön utolsó óráin, miközben libeg-lobog a temérdek strucctoll, dagadt testén pedig képtelenül feszül az egyenruha. Szünet nélkül úton van a téves kanyar felé, ahol egy szarajevói csemegekereskedésnél szembekerül a lehangoltan várakozó fiatalemberrel, aki tervezett merényletének szánalmas kudarcán rágódik, ám váratlanul mégis hihetetlen lehetőség kínálkozik előtte. A mihaszna biztonsági emberei által cserbenhagyott trónörököst dülledt szeme, kackiás bajsza még inkább feltűnővé teszi, mintha könyörögne, hogy ugyan gyilkolják már meg, és tessékeljék át egy randa új világba. (…)

(…) Legendák keringtek a főherceg lövésztehetségéről: ahhoz a visszataszító és nyomasztó korszakhoz illett, amelyben a főúri vadászbuzgalom a modern haditechnikával karöltve kibillentette egyensúlyából a vadász és a vad egész kapcsolatát, úgyhogy a fogolyvadászatot a Space Invaders meg a többi lövöldözős videójáték előképének foghatjuk föl. Ferenc Ferdinánd mindösszesen elképesztő létszámú, mintegy háromezer állat életét vette el. Csehországi birtokainak szegény erdőlakó lényei tömegesen összepacsizhattak, amikor hírül vették, mi történt Szarajevóban.

Ferenc Ferdinánd hírnevét kétszeresen is tönkretették – nemcsak ostoba, zűrzavaros, vészhozó halálával, hanem azzal a komikus szereppel is, amit Jaroslav Hašek regénye, a Švejk, Egy derék katona kalandjai a világháborúban legelején játszik. A történet indításakor a takarítónővel folytatott lesújtó diskurzus – amelyben Švejk feltételezi, hogy Ferdinánd, akinek a megölését az asszony épp bejelentette, vagy az a Ferdinánd lehet, aki a drogistánál szolgál, vagy pedig az a Ferdinánd, aki a kutyapiszkot szokta begyűjteni a környékbeliektől („Egyikért se nagy kár.”) - sok százezer olvasó számára végleg eltemette a főherceget. Az utolsó csepp a pohárban a takarítónő megsemmisítő helyreigazítása: „Na de Švejk úr, a Ferdinánd főherceget...azt a kövéret, aki olyan vallásos volt.”

Ferenc Ferdinánd kevéssel a merénylet előtt

Ferenc Ferdinánd nyári rezidenciája a cseh köztársaságbeli Konopištěben ma rendkívül népszerű idegenforgalmi látványosság, és a Habsburgok mint egy jobb kor boldog uralkodói megújult kultuszának tengelyében áll. Miután életem nagy részét közép-európai kastélyok körüli lődörgésre fecséreltem, azt hiszem, számít valamicskét a szavam, hogy ez mind közül a legérdekesebb. A konopištěi enteriőr a nácik által véghezvitt pusztítás és rablás dacára híven mutatja, hogyan festett, amikor a Boszniába induló Ferenc Ferdinánd utoljára távozott innét családjával.”

Simon Winder: Danubia, Személyes krónika a Habsburgok Európájáról, Park Könyvkiadó, 2015. Fordította: Komáromy Rudolf