Folytatjuk korábban megkezdett
sorozatunkat a csodás Prága szigeteiről, és szép lassan haladunk
észak felé, követve a Moldva sodrását. Áthaladva az Alois
Jirásek neves cseh íróról elnevezett híd, a Jiráskův most
alatt, hamarosan nem is egy szigethez, hanem egy mondhatni négy
tagból álló, valóságos szigetcsoporthoz érünk.
 |
Balra a Jezsuita-sziget a Víztoronnyal, jobbra a Gyermekek szigete déli csücske
|
A társaság első, legdélebbi és
egyben legkisebb tagja, a mindösszesen 60x10 méteres Petržilkovský
ostrov, avagy más néven Jezsuita-sziget.
A Gyermekek szigete déli csücskénél, a part közvetlen közelében
fekszik, a nagyközönség nem léphet be a területére. A
minisziget egykor jóval nagyobb méretekkel rendelkezett, és fontos
szerepet is töltött be, ahogyan ez az 1769-ből és 1841-ből származó térképen
látható.
 |
| Jezsuita-sziget, 1769 |
 |
| Jezsuita-sziget, 1841 |
Már
az 1500-as évek elején a prágai Kisoldal, a Malá Strana
ivóvízének biztosítása érdekében egy fából épített
víztornyot telepítettek a déli részére, amelyet később az idők
folyamán tégla-kő építményre cseréltek. Az 1500-as évek
közepén a szigetet I. Habsburg Ferdinánd császár elkobozta, és
csak 1859-ben került Prága város tulajdonába. 1911 és 22 között
a sziget alaposan megváltozott. Egy részét a smíchovi zsilip
megépítése során formálásra kerülő Gyermekek szigetéhez
csatolták, és csak egy kicsiny földdarabka maradt fenn belőle,
ahol a kisoldali vízműtelep a mai napig is működik.
 |
| Gyermekek szigete, 1841 |
Mivel
már amúgy is többször emlegettük következő prágai
szigetünket, ezért ugorjunk hát át rögtön a közeli Dětský
ostrov-ra, azaz Gyermekek szigetére,
amely a Jezsuita-sziget átalakításának „nyertese” lett. De
mindenekelőtt repüljünk vissza még egy kicsit az időben. A
sziget létéről már 1355-ből származó dokumentumok is
beszámolnak, pontosabban arról, hogy a megáradt Moldva hogyan
borítja el teljes egészében. Egészen a XVIII. századig az őt
tulajdonló rendből adódóan Máltai-szigetnek, majd később,
mikor egy prágai zsidó közösséghez került, Zsidó-szigetnek
hívták. A smíchovi zsilip kialakítása során, ahogyan azt már
említettük a Jezsuita-sziget egy részét hozzátoldták, ezzel
jelentősen hosszabb lett. A mai kiterjedése 1,83 hektár.
 |
| Zsidó-sziget, 1909 |
 |
| A kis Jezsuita-sziget és a nagy Gyermekek szigete |
A múlt
század 60-as éveiben a város tulajdonába került szigeten
játszótereket, különféle sportpályákat létesítettek, és
ekkor nyerte el az előbbiek után elnevezve a mai Gyermekek szigete
nevét. A szigetre egy kis hídon keresztül lehet bejutni. Északi
részén egy 1916-ban emelt, a Moldva folyó és mellékágait
szimbolizáló szobor áll (négy allegorikus emlékművel), amelyet
Mindenszentek ünnepe előtt szoktak megkoszorúzni a folyó
áldozataira emlékezve.
 |
| A Gyermekek szigete északi csücske a szoborral |
 |
| Slovanský (Szláv)-sziget, 1841 |
Az
előző két szigettel átellenben, a Moldva jobb oldali, újvárosi
partja közelében a Nemzeti Színház és a Jirásek tér „között”
fekszik a Slovanský (Szláv)-sziget,
vagy közismert másik nevén nevezve a Žofín.
A sziget az 1700-as években fokozatosan jött létre a Moldva által
ideszállított, és a Šítkovi malom mögött lerakott
folyóhordalékból. Az 1784. évi áradást követően
megerősítették és fákkal beültették, majd a Moldva parton
létesített vízimalmok egyikével összekötötték (a mai Mánes).
1817-ben a sziget tulajdonosa egy bizonyos Josef Ignaz Saenger
bőrfestő, cserző lett, majd 1836-37 között egy új tulajdonosa
fogadót-éttermet és egy fahidat építtetett itt. 1838-ban azonban
megvásárolta a területet Zsófia Friderika osztrák főhercegnő
(I. Ferenc József anyja), innen ered a másik közkeletű
elnevezése.
 |
| A Žofín-palota a Szláv-szigeten |
A
szigeten található épület 1848-ban a Szláv Kongresszusnak
biztosított helyszínt (innen származik az 1925-ben nyert, ma is
használt elnevezése), majd 1884-ben Prága város vette át a
tulajdonjogát. Az 1886-ban helyreállított, az eredeti empire
stílusúból neoreneszánsszá átszabott épület ezt követően
sokáig a cseh társadalmi élet egyik központjaként funkcionált.
Az itt megrendezésre kerülő hangversenyeken többek között
Richard Wagner, Liszt Ferenc és Hector Berlioz is fellépett.
1918-ban a Nemzeti Tanács Katonai
Parancsnoksága székhelye szerepét töltötte be.
 |
| A Slovanský (Szláv)-sziget déli része a víztoronnyal és a Mánessel |
1930-ban a sziget déli
részén a Šítkovská víztorony szomszédságában, a régi
malomépületek helyén épült meg az egykori Mánes Művészegyesület
székháza és kiállítóterme (Josef Mánes festőről elnevezve),
mondhatni hídépület, amely ma kiállítások helyszíne. A
Šítkovská víztorony Prága egyik legrégebbi víztornya,
eredetileg 1495-ben építették. 1684-ben ugyan a svéd csapatok
kárt tettek benne, de hamar helyreállították, majd a XVIII.
század végén barokk stílusú, hagyma alakú sisakot tettek rá. A
Szláv-szigetre vezető főhidat a Nemzeti Színház közelében, az
eredetileg épült, majd egy árvíz során elpusztult vasépítmény
pótlására 1948-ban építették. A Žofín épületei
magántulajdonban állnak, koncerteknek, báloknak és más
rendezvényeknek ad otthont, a park, a Zsófia-kert pedig rekreációs
célokat szolgál. A sziget északi részén a
híres cseh írónő,
a “Nagyanyó” szerzője, Božena
Němcová
szobra áll.
 |
| A Slovanský (Szláv)-sziget, ma |
A
szigetcsoportunk negyedik tagja
a Lövész-sziget, gazdag történetével sorozatunk következő
részében foglalkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése