KOH-I-NOOR avagy a fába szorított grafit története

Gyors ütemben közeledik a szeptember, ami bizony elég sokkoló hír nem csupán a nyári meleget idén gyakran hiába váró felnőttek, hanem a sok százezer iskolapadba „kényszerülő” gyerkőc számára is. Bizony ismét eljött a gyerekek lelkivilágát, a szülők idegrendszerét és nem utolsó sorban a pénztárcáját egyaránt megterhelő iskolaszezon. Tankönyvek beszerzése, iskolatáskák, tolltartók, füzetek, számológépek, tűzőgépek és az egyéb ezer apró cikk megvásárlása mellett itt az idő, hogy szert tegyünk egy több száz éves találmány különféle darabjaira is, a különböző színű, anyagú, funkciójú ceruzákra is. Ez a mindenki számára ismerős, jóllehet a hétköznapi életben kissé háttérbe szorult íróeszköz továbbra is az iskolások, rajzolni vágyók elengedhetetlen társa. De mit is tudunk erről a ma már számtalan változatban kapható tárgyról, és hogy is kerül egy ilyen témájú cikk Csehországgal foglalkozó magazin hasábjaira?


Nos kezdjük egy kis történelemmel. Maga a ceruza múltja egészen az ókorig vezethető vissza, mikor is a rómaiak a magvas gondolataik rögzítése érdekében a felső végén lapos, alsó végén kihegyezett bronz-, fa- vagy csontvesszőket, úgynevezett stílust használtak. Papír híján a stílussal viasztáblák felületére írogattak, és a ceruzaős lapos része működött radír gyanánt. Ugyancsak a rómaik próbálkoztak a papiruszon sötét nyomot hagyó ólommal is. Innen eredeztethető a ceruza szavunk is, hiszen a latin cerussa szó ólomfehéret jelent. Később az ólom helyett fatokba foglalt ónvesszőre tértek át (innen az író ónból származó iron szavunk), de mindkét fém nemcsak, hogy nem ideális írószer alapanyag, de ráadásul még rendkívül mérgező is.
Josef Hardtmuth
Évszázadokon át nem született további előrelépés a ceruza irányába, de a XVI. században, egész pontosan 1564-ben az angliai Seathwaite-völgyben egy nagy grafitbányára bukkantak. A szén ezen - gyémánt testvérével szemben élesen eltérő tulajdonságokat mutató - változatáról hamar kiderült, hogy kiválóan hagy nyomot a különféle anyagok felületein. Hamarosan fel is bukkantak az első kezdetleges ceruzák, de valódi elterjedésükre még további 200 évet kellett várni. A XVIII. század második felében sorra tűntek fel a ceruza készítők, és Stein városában egy bizonyos Kaspar Faber is nekikezdett a ceruzagyártásnak, megalapítva a mai napig is működő Faber-Castellt. Természetesen követői is rögtön akadtak, akik a maguk módján kezdték továbbfejleszteni a gyártást.


1790-ben a francia Nicolas Conté nyújtott be gyártási szabadalmat, és ugyancsak ebben az évben Bécsben a korábban agyagáruval foglalkozó osztrák Josef Hardtmuth is színre lépett, akit szintén a modern ceruzagyártás egyik atyjaként tartanak számon. Agyagot, kormot, grafitot és még egy kis kötőanyagot kevert össze, ez lett az a ceruzabél, amelyet cédrusfába illesztett. 

Hardtmuth gyára
 A cég tevékenysége a sikernek köszönhetően gyökeresen megváltozott majd 1808-ban megépült a Hardtmuth ceruzagyár, amely ezt követően rohamos fejlődésnek indult. 1848-ban jelentős változás állt be a gyár történetében, hiszen az ekkortájt igen forrongóvá vált Bécsből az egész ceruzagyártást átköltöztették a dél-csehországi České Budějovice városába, amely innentől fogva a ceruzagyártás egyik fellegvára lett. Így lett immáron csehországi (akkor még Ausztria részeként) a későbbi KOH-I-NOOR.
Különböző keménységi fokozatú ceruzák
1890-ben a Hardtmuth cég a 21 különféle keménységi fokozatú ceruzáival nagy sikert aratott a Párizsi Világkiállításon is, felkeltve sokak, többek között Viktória brit királynő figyelmét is. Az uralkodó nem csupán lelkes megrendelő lett, de ő volt az aki a cégnek megbecsülése jeléül, a birtokában lévő híres gyémántra utalván a Fény hegye, azaz a KOH-I-NOOR nevet adományozta. A cég immáron KOH-I-NOOR Hardtmuth név alatt további fejlődésnek indult, megnyitotta az Egyesült Államokban is az első gyárát, és 1910-re a világ legnagyobb ceruzagyárává küzdötte fel magát. Természetesen a ceruzagyártás az idők során folyamatosan fejlődött. Ekkorra már megjelentek a színes ceruzák is, és a cég által gyártott termékek köre folyamatosan bővült.
KOH-I-NOOR reklám Amerikában
De beköszöntöttek a háborúkkal terhelt évtizedek, nem ceruzára hanem fegyverekre volt szükség, így a gyár mindkét világháború során felfüggesztette a működését. Aztán 1945-ben eljött az államosítás, amely más alapokra hozta ugyan a termelést, de magának a cégnek a működése, a jó minőségű írószerek gyártása szinte minden eddiginél fontosabbá vált. Egyebek mellett az iskolakötelezettség kibővülésével sok-sok lurkónak szüksége lett jóféle ironra és más írószerekre, iskolai / irodai kiegészítőkre. Például kinek ne lett volna még életében „elefántos” radírja, amely szimbólumot először 1896-ban kezdték el használni.

1992-ben privatizálták a vállalatot, majd 1999-ben a Chartpak nevezetű cég vásárolta meg a KOH-I-NOOR Hardtmuthot. Az elmúlt évtizedekben számos változás, jobbára bővülés történt, de a központ ma is České Budějoviceben található, és a gyártás túlnyomó része is itt zajlik. Nem csak Csehországban van már vállalatrésze, hanem sorra születtek a külföldi leányvállalatok Bulgáriában, Oroszországban, Kínában, Olaszországban és a világ számos más országában. A termékpaletta rendkívül széles, ezért ha nem haragszanak meg, nem is kíséreljük meg számba venni. Ehelyett inkább arra biztatunk mindenkit, hogy ha tehetik egyszer térjenek be a Csehország szinte valamennyi nagyobbacska településén megtalálható KOH-I-NOOR boltok egyikébe-másikába, és a saját szemükkel győződjenek meg arról, hogy hová is fejlődött az egykor fába szorított grafitdarab.
KOH-I-NOOR márkabolt Kolínban
Végezetül érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a ceruzabelek keménységi fokozatainak oly jól ismert jelzése is a Hardtmuth cégtől ered. A kemény ceruzák H jelzése, értelemszerűen a cégalapító család nevének első betűjéből adódik, a lágyabb cerkák B jelzése pedig a gyár székhelyére, Budweisre (ma České Budějovice) utal. A köztes F jelzés pedig a fokozatok elkészítését kifejlesztő Franz Hardtmuth keresztnevének első betűjéből származik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése