Sorozatunk
legújabb részében újból (lásd Idézet és pár kép II.) Miloš
Urbantól, az 1967-ben született cseh regényírótól idézünk.
A 2005-ben megjelent Santini nyelve címet viselő
történelmi thrillerje az író egyik legkiválóbb műve, főleg
azok számára nyújt maradandó élményt, akik szeretnének
megismerkedni Csehország gótikus építészeti remekműveivel, és
többet szeretnének tudni „Jánoskáról”, azaz Nepomuki Szent
Jánosról. A kis túlzással „művészettörténeti horror”-ként
is jellemezhető izgalmas regényt olvasva bejárhatjuk Csehországot,
meglátogathatjuk a híres cseh építész Santini zseniális
építményeit, és a regény főhősével együtt kereshetjük a
világról mindent elmondó titokzatos univerzális mondatot. Az
alábbi idézetünkben a főhősünk éppen Santini egyik alkotását
látogatja meg:
 |
| A templom és mellette a Szent Anna-kápolna |
„A Coopert egy panzió előtt hagytam, ahonnan pirított hagyma szaga terjengett, és a bőröndből kivettem az elemlámpát. Vagy ötven métert visszamentem az országúton. A templomhoz vezető lépcső tövében álltam. A Szűz Máriáról elnevezett templom a morvaországi Křtiny-ben. A fehér homlokzaton szilánkokra törő délutáni nap sugaraiban félig lehunytam a szemem, és feszülten vártam, hogy sarkában mikor villannak fel a táncoló fehér foltok, amelyek abban a pillanatban eltűnnek, amint arra fordítom a fejem. De semmi sem mozdult, a falu olyan volt, mintha valamennyi lakosát magával vitte volna a patkányfogó, és a templom előtti szabad tér is kihalt volt, még turistát sem látott az ember.
 |
| Szűz Mária-templom |
Hatalmasnak
tűnt, az éles fényben így közelről nem volt könnyű az egészet
befogni a tekintetemmel. De rögtön láttam, mi hiányzik róla,
egyébként tudtam is a könyvekből. Látni ezt a hiányt szinte
fájt. A templom szokatlan – északnyugati – tájolású, a
Santini halála után megtervezett és a déli homlokzaton
emelt torony a hajó főtengelyén áll. Mind az északkeleti, mind a
délnyugati oldalon egy-egy ovális alaprajzú, alacsony oszlopos
keresztfolyosónak és kápolnának kéne lennie. Az északkeleti
oldalon az árkádfolyosó végében meglepően magasra emeli
kupoláját a Szent Anna-kápolna. A délnyugati oldalon
viszont hiányzik ez a keresztfolyosó, meg a kápolna is. Szent
Józsefnek kellett volna szentelni, és az Anna-kápolna
tükörképe lett volna. Soha nem építették fel, üresség van a
helyén csupán.
 |
| A templom túloldalán a meg nem épült Szent József-kápolna helye |
Aki
keletről érkezik az országúton a keskeny völgybe, azt lenyűgözik
a kegyhely épületegyüttesének fehérre vakolt falai és zöld
tetői, akárcsak a felfalazott függőlegesek és az üresen hagyott
helyek dinamikus összjátéka – a fal résein a templom mögötti
erdő domboldalra nyílik a kilátás. Ezt látva arra gondoltam,
vajon Santini tudta-e, hogy nem messze innen zuhan a mélybe a
Macochának, azaz Mostohának nevezett szakadék. Křtinyt a
halála előtt öt évvel tervezte, a templomot azután a század
közepén fejezték be, és a hiányzó ikret inkább elfelejtették,
mint ahogyan azokat felejtik el, akik a szakadékba vetik magukat.”
 |
| A Macocha-szakadék |
Miloš
Urban: Santini nyelve (Santiniho jazyk), Kalligram Könyvkiadó,
Pozsony, 2008 (Fordította: V. Detre Zsuzsa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése